A kezdetek...

A Park-Tábor létrehozásának gondolata 1969-ben fogant.

Az alapötlet kitalálója Déri György, akinek nevéhez fûzõdik a kivitelezés és 30 éven keresztül a tábori gondnoki cím, valamint a tábor fejlesztése, ápolása, üzemeltetése is.

És aki (nem is olyan mellesleg :-)) az én apukám.

Elõzmények: a Nomád táborozás

Vegyes képtár

A tábor rövid történetét a Pethõ Németh Erika által írt "Izbégi füzetek" 3. része, az Izbégi Általános Iskola 100 éves évfordulója alkalmából 2002-ben megjelent könyv alapján foglaltam össze:

"1969-ben pedig nagyszabású tervbe kezdett az iskola. Déri György ötletére a Bükkös-patak mellett, az iskola alatt lévõ fás, bokros, mintegy kétholdnyi területen parktábort alakítottak ki. Mellette a munka zömét kollégája, Vígh Oszkár végezte. Természetesen ott volt a többi kolléga is, de leginkább a gyerekek és a szülõk. No és a Kocsigyár. Az õ közremûködésükkel jutott el a víz és a villany a tábor területére. Végül a munka eredménye egy igazán hangulatos, jól felszerelt tábor lett.

Az ide üdülni jövõ gyerekek a következõ helyiségeket vehették igénybe: 4 db 12 személyes faház, 1-1 konyha és étkezõ, 2 parancsnoki szoba, 1 elsõsegélyhely, 1-1 fiú és leány WC. Az elkészült, hangulatos, bokrokkal, fákkal teli új szárny színesebbé tette az iskola életét is. Ettõl kezdve itt tartották az úttörõavatásokat és az iskola szabadtéri rendezvényeit."

"...Ekkor kezdõdött meg a PARKTÁBOR sikeres élete is. Déri György még 1969-ben felvette a kapcsolatot Siemianovice lengyel város Harcer szervezetével és gyümölcsözõ kapcsolatot épített ki a lengyel diákokkal és tanárokkal. Évente mintegy 60-70 lengyel fiatal tölthette Izbégen a táborban a nyarat és ismerkedhetett meg Magyarországgal és a fõvárossal. Cserébe a lengyelek is fogadtak izbégi gyerekeket táborozni. A testvérbarátság eredménye volt, hogy az iskola úttörõcsapata 1973. március 15-én felvette Bem József nevét. (...)

A lengyelek mellett a tábor fogadott még vendégeket az NDK-ból és Franciaországból is. De jöttek ide úttörõk az ország legkülönbözõbb részeirõl /Alföld, Észak-Magyarország/. Az iskola romantikus, festõi környezetben fekvõ tábora évente 600-700 gyermek nyarát tette széppé és élménydússá.

A tábor nyáron helyet adott a város napközis táborának, illetve 1971-tõl tizenöt éven át az általános iskolások számára rendezett Olvasó- és Képzõmûvészeti tábornak is. A hangulatos és eredményes tíz napos tábor lelkes irányítói, segítõi az iskola tanárai, tanítónõi: Budai Judit, Déri György, Déri Györgyné, Koczó Györgyné, Pozsonyi Pálné, Rétei Lajosné, Steffler Ildikó. Mellettük ott vannak a városi Gyermekkönyvtár könyvtárosai és a Szentendrén élõ képzõmûvészek.

A táborozás eredménye volt sok szép képzõmûvészeti kiállítás, egy a táborozók által írt és rajzolt könyv: Szentendrei Minimesék /1979/, a Szeredi Mária gyermekkönyvtáros által vezetett irodalmi színpad: Karinthy Frigyes Színpad, amely 1981-ben Pécsen I. helyezést kapott."

"A táborban készített anyagból aztán évrõl évre nagy sikerû kiállítást rendeztek a Pest Megyei Könyvtárban, ahol a szülõk és a város többi iskolájának tanárai és diákjai is élvezettel csodálhatták meg az izbégi gyerekek szép munkáit.
Az igazgató (Haness László; dvera) külön figyelemmel követte és nagy szeretettel támogatta a Parktábor színes nyári programját, amely az olcsó diáktáborozást is szolgálta. Az évekkel ezelõtt itt elkezdett Olvasó- és Képzõmûvészeti Tábor vezetését Déri Györgytõl 1991-ben Páljános Ervinné Schindler Erika tanítónõ vette át, aki évekkel azelõtt még mint diák vett részt a vidám táborozásokon. Ügyesen rajzolt és szépen énekelt. Õ most az alsó tagozatos gyerekek számára biztosította a lehetõséget, hogy ebben az ideális környezetben megismerkedhessenek az õsi kézmûves technikákkal, a természetes anyagokkal, a népi díszítõmûvészettel. A gyerekek persze emellett meséket olvastak és hallgattak. És írtak! A környezetük, a tábor melletti Bükkös-patak és a közeli Kõhegy ihlette meg õket."

"Az egykor gyönyörû tábor, amely az elmúlt évtizedekben az izbégiek társadalmi összefogásával született, a kezdetektõl Szentendre város kezelésében állt. 1992-ben ugyan átkerült az iskola gazdálkodásába, a fenntartáshoz azonban az iskola anyagi támogatást nem kapott. A tábornak önfenntartó alrendszerként kellett volna mûködni. A tábor azonban az évek folyamán folyamatosan amortizálódott. A korszerû, komfortos igényeket már nem tudta kielégíteni. Az iskola a korszerûsítést saját erõbõl nem tudta megoldani. Ezért az igazgató szükségesnek tartotta az Izbégi Parktábor átgondolt fejlesztésének megtervezését, folyamatos megvalósítását önkormányzati támogatással."

"A legfájóbb gondot mégis az egykor annyi lelkesedéssel, áldozatvállalással és társadalmi összefogással felépített hangulatos Parktábor pusztulása okozza. 1992-ben a tábort az önkormányzat ugyan visszaadta az iskolának, de jogi értelemben még 1996-ban sem tisztázódott a helyzete. A fenntartás költségeire az iskola nem kapott pénzt a költségvetésébe. S miután évek óta gondos gazda nélkül állt, az õrizetlen, gondozatlan, elhanyagolt park egyre pusztult. A táborba "illetéktelen" látogatók jártak be. A "randalírozó fiatalok a rombolás puszta élvezetéért törik-zúzzák, ami még épen van." (Szentendre és Vidéke, 2001. VIII. 31.) S miután az iskola a Parktábort továbbra is az intézmény szerves, integráns részének tekintette, szerette volna azt pedagógiai célokra használni. Folyamatos felújítással, fejlesztéssel, korszerûsítéssel szerette volna visszavarázsolni azt a hangulatot, amelyet ott több mint 30 évvel korábban a megalkotók megteremtettek. Így felújítva, a tábor lehetõséget adna a környezetvédelmi oktatásra, a szabadidõ hasznos eltöltésére. A Parktábor a diáktáborozás, az ifjúsági turizmus bázisa lehetne újra. Megint jöhetnének ide diákok az ország különbözõ részérõl, sõt a nyitottá váló Európa különbözõ helyeirõl is. Ezzel Szentendre is növelhetné hírnevét.
Úgy tûnik az utóbbi idõben a város támogatásával és vállalkozók bevonásával megoldódni látszik a helyzet."