Az Olvasótáborok története
(Pest Megyi Könyvtáros 34. évfolyamának 1. száma, 1990)
VOLT EGYSZER EGY OLVASÓTÁBOR
Tizenhárom év története
1972-ben alig voltam néhány hónapja a Szentendre Városi és Járási könyvtár gyermekkönyvtárosa, amikor a felnőtt könyvtárban megismerkedtem az ott naponta megjelenő Fábián Zoltán íróval. Ő épp a Csobánkán rendezendő, még frissen induló olvasótáborba toborozta a segítőket. Engem is felkért, vegyek részt a munkában: Csobánkán még a fiatal írók által kezdeményezett és az Írószövetség által támogatott klasszikus olvasótábori élet zajlott. A fiatal írók "bírósági tárgyalásokon" és csoportos beszélgetések révén foglalkoztak a gyerekekkel. Én akkor csak kis tábori könyvtárral és néhány játékos foglalkozással kapcsolódtam a programhoz.
1973-ban Fábián Zoltán már a szentendrei gyerekek számára is megszerezte az Írószövetség és a HNF Pest Megyei Szervezetének a támogatását, és itt helyben is munkához láttunk. 1975-től a munkát anyagilag és szellemileg a Szentendrére költöző Megyei Könyvtár is támogatta.
Elsőként megszereztük a TÁBORT. Az 1766-tól ugyan Szentendréhez tartozó, de még
ma is inkább különálló és élő egykori faluban lévő harmadik iskolához, az Izbégi
Általános Iskolához egy nagy telek is tartozik. Ott a Bükkös-patak partján,
gyönyörű fák között, több kedves faházban már évek óta nyaraltak az ország
különböző részéről jövő gyerekek. 1973-tól 10 napra nekünk is otthont adtak.
A tábor alapítója, (szülőkkel, gyerekekkel) építője Déri György, az iskola
énektanára mint táborvezető gondoskodott az étkezésről, a tábori élet egyéb
fontos részletéről, és az esti, véget nem érő vidám, hangulatos nagy közös
éneklésről. Munkáját a kezdetektől három kollégája Déri Györgyné, Koczó Györgyné,
Rétei Lajosné segítette lelkesen és jókedvvel. A résztvevők táborozását Szabó
Ferenc a művelődési osztály vezetője vállalta. Mi itt Szentendrén csak az
általános iskolásokkal foglalkoztunk. A három iskola elküldte számomra az év
végén jutalomból táborozásra küldött gyerekek listáját, amit én kiegészítettem
a gyermekkönyvtár olvasói közül különböző szempontok szerint (érdeklődés,
szorgalom, rászorultság) kiválogatott gyerekeimmel.
A program összeállítása teljesen az én gondom lett. Először kicsit nehéz volt. Épp egy gimnáziumot hagytam ott, mielőtt Szentendrére jöttem. Más korosztályú gyerekekkel még nemigen volt gyakorlatom, de a már kevés gyermekkönyvtári tapasztalataimra építve természetesen a játékosabb, mozgalmasabb megoldást választottam. Művész barátaimra is számítva már az első évben 1973-ban "OLVASÓ- és KÉPZŐMŰVÉSZETI TÁBOR" címmel hirdettük meg a programot.
Kezdetben még én is a klasszikus, kötetlen beszélgetésekre építettem. A foglalkozásokon az Írószövetség és a HNF által javasolt segítőtársaim a következők voltak: Balázs József riporter, Kertész Péter költő, majd újságíró és Bálint Ildikó grafikus. 1974-ben Nagy Gáspár költő, Bánkuti István szobrász.
Ezek mellett
én a gyerekek élményeire építve nagy bábozásba kezdtem. Elkészítettük egy mese
alakjait, dramatizáltuk, majd a záró tábortűzön elő is adtuk a választott mesét.
1975-től aztán a helyi tanárokból és könyvtáros kollégákból kialakult egy kis mag, akik, mint kiscsoportvezetők, éveken át lelkes segítőim maradtak. Munkájukat egy felsorolás erejéig itt is szeretném megköszönni. Magyar, illetve más szakos tanárok voltak: Budai Judit (1977, 1978), Karsainé Kiss Zsuzsa (1978), Pozsonyi Pálné (1984, 1986), Székács Csilla (1981, 1982, 1985, 1986), Szőnyi Gabriella (1975), Zaszlavik Jenő (1975, 1976). Könyvtárosok: Fodor Gizella (1978), Ládi László (1976, 1977), Szeredi Mária (1978, 1985).
Külön köszönöm a két lelkes rajztanár évekig tartó munkáját: Magyarné Steffler Ildikó (1976, 1979, 1986), Szimet Judit (1979-1986) Visegrádról.
Kérésemre egy-egy foglalkozás tartására mindig szívesen jöttek az itt élő és alkotó művészek.
Festők, szobrászok, keramikusok: Aknay János, Csikszentmihályi
Róbert, Dienes Anna, Erdősi Gabriella, Farkas Ádám, Gyimesi Ildikó, Remsey Flóra,
Holdasné Szolnoki Anna. Általuk a gyerekek a képzőművészet legkülönbözőbb
technikájával ismerkedhettek meg (agyagozás, batik, kollázs, rajz, tűzzománc
stb.).
Művészeti ismereteiket érdekes előadásaival megerősítette és bővítette a Ferenczy Múzeum művészettörténésze Mucsi András, aki szintén évekig követte és segítette munkánkat. Én folytattam tovább a bábozást. A megadott irodalmi témához, beszélgetésekhez kapcsolódva megismerkedtünk egy-egy bábtechnikával (kesztyűbáb, botbáb, marionett készítés stb.). Mindenki (még a fiúk is) fáradhatatlanul gyártottuk a szindarab figurái mellett a hazavihető bábok sorát.
Úgy érzem, a tábor akkortól lett igazán eredményes és meghatározó, amikortól megpróbáltam a közös munkát egy adott témára ráfűzni. A témát többnyire a gyerekek érdeklődése sugallta. Témáim az évek során eléggé változatosak voltak. Pontosan a következők:
Áttekintve a témákat, érthető, hogy nyáron a legtöbb a vidámságra épült, de a
leginkább emlegetett és sikeres, a két lovagtábor volt.
A téma megválasztása után mindig konzultáltam a meghívott kiscsoport- vezetőkkel és vendégekkel. Higy ki-ki a maga területén pontosan milyen művet, technikát választ, az viszont teljesen egyéni volt, de a témát igyekeztünk minél több oldalról megközelíteni. A gyermekkönyvtár még a tábor előtt összeállított egy kis tábori könyvtárat, és beszerezte a képzőművészeti foglalkozásokhoz szükséges eszközöket. Úgy tűnt, az ötlet szerencsés volt. Az évek alatt soha nem tapasztaltam, hogy egyetlen gyerek is unatkozott volna.
A táborban a megadott és a faliújságra kitett témához a gyerekek is szabadon, bármely ötlettel csatlakozhattak.
A foglalkozások délelőtt igen különböző helyeken (tanterem, faház, patakpart,
bokor körül stb.) zajlottak. A csoportok forgását szintén kiírtuk a faliújságra,
de bárki érdeklődése alapján tovább maradhatott, választhatott is. Délután a
programot teljesen szabaddá tettük. Külön kis műhelyek, baráti körök alakultak ki.
Ilyenkor fejezték be a félbemaradt munkákat, vagy készültek az esti programra,
a zárótábortűzre, és jöttek a meghívott vendégek.
Hogy az irodalmi élmény is elmélyültebb, alkotóbb legyen, sikerült írókat, színészeket is megnyernünk a tábor ügyének. Hívásunkra jöttek, többnyire ingyen, bár végül egy jóízű vacsora, sok nevetés, éneklés után távoztak. Vendégeink az évek során a következők voltak.
Írók: Janikovszky Éva, Jobbágy Károly, Karinthy
Ferenc, Morvay Judit, Nagy Katalin, Rigó Béla, Simai Mihály, Szakonyi Károly,
Szentiványi Jenő. Rendezők: Kerényi Imre, Szirtes Tamás, velük együtt a Szentendrei
Teátrum néhány színésze. Előadóművészek: Kemény Henrik, Surányi Ibolya, N. Szabó
Nándor, Unger Pálma, Vitai Ildikó, Vas Gábor, a Kecskés és a Mákvirág Együttes.
A vendégek, és a közös alkotás, több itt kialakult közösséget is komoly munkára sarkallt. Amikor Nagy Katalin írónő először jött hozzánk, a Minimesék c. könyvéről beszélgettünk. A gyerekek sajnálkoztak, hogy igazán a regények és novellák hőseivel annyi érdekes történik, velük meg semmi. Dehogynem, mondta az írónő, csak figyelni kell. És mi figyelni kezdtünk. Megalakítottuk a MINIMESE KLUB-ot, a gyermekkönyvtárban rendszeresen találkoztunk és megpróbálkoztunk az írással.
Hamarosan (1979) Nagy
Katalin biztatására és támogatásával ki is adtuk a
Szentendrei Minimesék c.
könyvünket, amelyben a gyerekek a tábori és egyéni életük különböző kalandjait
dolgozták fel. A könyvet kiegészítettük a táborban született képzőművészeti
alkotások képeivel. Szerencsére a táborvezető szívesen fotózott is. A tábori
élet mindennapjairól, az alkotásokról számtalan képet csinált. A képeket a tábor
végén a gyerekek haza is vihették, mi pedig a gyermekkönyvtárban több nagy és mutatós
albumot állíthattunk belőlük össze.
Karinthy Ferencet látogatásakor Szeredi Mária rendezésében egy kis Karinthy Frigyes műveiből összeállított színdarabbal (Bátorság fiatal barátom) fogadtuk.
A sikeres színtársulat a tábor végén sem akart feloszlani, és a gyermekkönyvtárban megalakítottuk a KARINTHY SZÍNPAD-ot. A lelkes és komoly munka eredménye lett, hogy 1980-ban a gyerekek elnyerték a Pécsen rendezett Úttörő Kulturális Seregszemle I. díját. 1981-ben újra elnyerték, és indulhattak az országos döntőn.
1984-ben a lovagtáborból a hazatérve alig tettük le a táborban készített és használt ruháinkat, amikor megjelent András Ferenc filmrendező, és felkért bennünket a Gion Nándor regényéből készítendő filmjéhez, a POSTARABLÓK-hoz statisztálásra. A film egy iskolai színielőadással kezdődik. Ezt játszottuk mi, de már nem a Karinthysokkal. Közben alakult egy másik lelkes csoport is.
1986-ban szerveztem utoljára olvasótábort. A gyermekkönyvtárból átmentem a felnőtt könyvtár helytörténeti részlegébe. A tizenhárom év alatt a tábori gyerekek is felnőttek. S ha most itt, vagy a városban találkozom valakivel közülük, mindig akad valamilyen kedves, vidám, tábori közös élményünk. Közülük többen már egyetemre, főiskolára járnak. Szurmai János az egyik karinthys pedig nemrég helyezést nyert az országos humorfesztiválon. Bendes Rita, aki közben angol szakot végzett az egyetemen, fordítója lett Baum: óz smaragdvárosban c. meseregény magyar kiadásának. 1991 szeptemberében sajtófigyelés közben a Szentendre és Vidéke c. lap hasábjain egy bájos helyi ihletésű mesére bukkantam.
A mesében Bükkös király leánya,
Bükköske és az ellenséges király fia, Izbég herceg mindent legyőző szerelmének
történetét írta meg az olvasótábor három kis diákja. A tábor vezetője pedig,
aki a mesét ajánlotta, Schindler Erika egykori lelkes és gyakori táborozóm
volt, aki azóta már tanító néni az Izbégi Általános Iskolában. Így nagy
örömömre látom, hogy a tábor szelleme nem halt meg, él tovább. És remélem, a
következő tizenhárom év történetét majd kis kollégám írja meg.
Pethő Németh Erika
VOLT EGYSZER EGY OLVASÓTÁBOR
Tizenhárom év története
1972-ben alig voltam néhány hónapja a Szentendre Városi és Járási könyvtár gyermekkönyvtárosa, amikor a felnőtt könyvtárban megismerkedtem az ott naponta megjelenő Fábián Zoltán íróval. Ő épp a Csobánkán rendezendő, még frissen induló olvasótáborba toborozta a segítőket. Engem is felkért, vegyek részt a munkában: Csobánkán még a fiatal írók által kezdeményezett és az Írószövetség által támogatott klasszikus olvasótábori élet zajlott. A fiatal írók "bírósági tárgyalásokon" és csoportos beszélgetések révén foglalkoztak a gyerekekkel. Én akkor csak kis tábori könyvtárral és néhány játékos foglalkozással kapcsolódtam a programhoz.
1973-ban Fábián Zoltán már a szentendrei gyerekek számára is megszerezte az Írószövetség és a HNF Pest Megyei Szervezetének a támogatását, és itt helyben is munkához láttunk. 1975-től a munkát anyagilag és szellemileg a Szentendrére költöző Megyei Könyvtár is támogatta.
A program összeállítása teljesen az én gondom lett. Először kicsit nehéz volt. Épp egy gimnáziumot hagytam ott, mielőtt Szentendrére jöttem. Más korosztályú gyerekekkel még nemigen volt gyakorlatom, de a már kevés gyermekkönyvtári tapasztalataimra építve természetesen a játékosabb, mozgalmasabb megoldást választottam. Művész barátaimra is számítva már az első évben 1973-ban "OLVASÓ- és KÉPZŐMŰVÉSZETI TÁBOR" címmel hirdettük meg a programot.
Kezdetben még én is a klasszikus, kötetlen beszélgetésekre építettem. A foglalkozásokon az Írószövetség és a HNF által javasolt segítőtársaim a következők voltak: Balázs József riporter, Kertész Péter költő, majd újságíró és Bálint Ildikó grafikus. 1974-ben Nagy Gáspár költő, Bánkuti István szobrász.
1975-től aztán a helyi tanárokból és könyvtáros kollégákból kialakult egy kis mag, akik, mint kiscsoportvezetők, éveken át lelkes segítőim maradtak. Munkájukat egy felsorolás erejéig itt is szeretném megköszönni. Magyar, illetve más szakos tanárok voltak: Budai Judit (1977, 1978), Karsainé Kiss Zsuzsa (1978), Pozsonyi Pálné (1984, 1986), Székács Csilla (1981, 1982, 1985, 1986), Szőnyi Gabriella (1975), Zaszlavik Jenő (1975, 1976). Könyvtárosok: Fodor Gizella (1978), Ládi László (1976, 1977), Szeredi Mária (1978, 1985).
Külön köszönöm a két lelkes rajztanár évekig tartó munkáját: Magyarné Steffler Ildikó (1976, 1979, 1986), Szimet Judit (1979-1986) Visegrádról.
Kérésemre egy-egy foglalkozás tartására mindig szívesen jöttek az itt élő és alkotó művészek.
Művészeti ismereteiket érdekes előadásaival megerősítette és bővítette a Ferenczy Múzeum művészettörténésze Mucsi András, aki szintén évekig követte és segítette munkánkat. Én folytattam tovább a bábozást. A megadott irodalmi témához, beszélgetésekhez kapcsolódva megismerkedtünk egy-egy bábtechnikával (kesztyűbáb, botbáb, marionett készítés stb.). Mindenki (még a fiúk is) fáradhatatlanul gyártottuk a szindarab figurái mellett a hazavihető bábok sorát.
Úgy érzem, a tábor akkortól lett igazán eredményes és meghatározó, amikortól megpróbáltam a közös munkát egy adott témára ráfűzni. A témát többnyire a gyerekek érdeklődése sugallta. Témáim az évek során eléggé változatosak voltak. Pontosan a következők:
| Mese, mese, meskete | (1975) |
| Humor az irodalomban | (1978) |
| Bohócok | (1979) |
| Hit a szóban, hit az életben | (1980) |
| Görög irodalom és kultúra | (1981) |
| Ballada | (1982) |
| Nevet a világ | (1983) |
| Ex calibur, Arthúr király udvarában | (1984, 1985) |
| Futur City | (1986) |
A téma megválasztása után mindig konzultáltam a meghívott kiscsoport- vezetőkkel és vendégekkel. Higy ki-ki a maga területén pontosan milyen művet, technikát választ, az viszont teljesen egyéni volt, de a témát igyekeztünk minél több oldalról megközelíteni. A gyermekkönyvtár még a tábor előtt összeállított egy kis tábori könyvtárat, és beszerezte a képzőművészeti foglalkozásokhoz szükséges eszközöket. Úgy tűnt, az ötlet szerencsés volt. Az évek alatt soha nem tapasztaltam, hogy egyetlen gyerek is unatkozott volna.
A táborban a megadott és a faliújságra kitett témához a gyerekek is szabadon, bármely ötlettel csatlakozhattak.
Hogy az irodalmi élmény is elmélyültebb, alkotóbb legyen, sikerült írókat, színészeket is megnyernünk a tábor ügyének. Hívásunkra jöttek, többnyire ingyen, bár végül egy jóízű vacsora, sok nevetés, éneklés után távoztak. Vendégeink az évek során a következők voltak.
A vendégek, és a közös alkotás, több itt kialakult közösséget is komoly munkára sarkallt. Amikor Nagy Katalin írónő először jött hozzánk, a Minimesék c. könyvéről beszélgettünk. A gyerekek sajnálkoztak, hogy igazán a regények és novellák hőseivel annyi érdekes történik, velük meg semmi. Dehogynem, mondta az írónő, csak figyelni kell. És mi figyelni kezdtünk. Megalakítottuk a MINIMESE KLUB-ot, a gyermekkönyvtárban rendszeresen találkoztunk és megpróbálkoztunk az írással.
Karinthy Ferencet látogatásakor Szeredi Mária rendezésében egy kis Karinthy Frigyes műveiből összeállított színdarabbal (Bátorság fiatal barátom) fogadtuk.
A sikeres színtársulat a tábor végén sem akart feloszlani, és a gyermekkönyvtárban megalakítottuk a KARINTHY SZÍNPAD-ot. A lelkes és komoly munka eredménye lett, hogy 1980-ban a gyerekek elnyerték a Pécsen rendezett Úttörő Kulturális Seregszemle I. díját. 1981-ben újra elnyerték, és indulhattak az országos döntőn.
1984-ben a lovagtáborból a hazatérve alig tettük le a táborban készített és használt ruháinkat, amikor megjelent András Ferenc filmrendező, és felkért bennünket a Gion Nándor regényéből készítendő filmjéhez, a POSTARABLÓK-hoz statisztálásra. A film egy iskolai színielőadással kezdődik. Ezt játszottuk mi, de már nem a Karinthysokkal. Közben alakult egy másik lelkes csoport is.
1986-ban szerveztem utoljára olvasótábort. A gyermekkönyvtárból átmentem a felnőtt könyvtár helytörténeti részlegébe. A tizenhárom év alatt a tábori gyerekek is felnőttek. S ha most itt, vagy a városban találkozom valakivel közülük, mindig akad valamilyen kedves, vidám, tábori közös élményünk. Közülük többen már egyetemre, főiskolára járnak. Szurmai János az egyik karinthys pedig nemrég helyezést nyert az országos humorfesztiválon. Bendes Rita, aki közben angol szakot végzett az egyetemen, fordítója lett Baum: óz smaragdvárosban c. meseregény magyar kiadásának. 1991 szeptemberében sajtófigyelés közben a Szentendre és Vidéke c. lap hasábjain egy bájos helyi ihletésű mesére bukkantam.
Pethő Németh Erika
